A nyelvi szintek általános leírás a Közös Európai Referenciakeret (KER) alapján

A1 szint (minimumszint)

A generatív nyelvhasználat legalacsonyabb szintje. Ez az a szint, amelyen a tanuló például:

  • egyszerű módon tud kommunikálni, fel tud tenni és meg tud válaszolni saját személyével kapcsolatos egyszerű kérdéseket (lakóhelyéről, ismerőseiről, tulajdonában lévő tárgyakról);
  • közvetlen szükségletekkel vagy nagyon ismerős témákkal kapcsolatban egyszerű megállapításokat tud tenni, vagy ilyenekre reagálni tud, és már nem csupán a szituációhoz kapcsolódó fordulatok begyakorolt, lexikailag elrendezett, meglehetősen korlátozott készletére épít.

A2 szint (alapszint)

Itt található meg a társadalmi funkciókra vonatkozó szintleírások többsége, például:

  • az üdvözlés és megszólítás egyszerű, udvarias mindennapi formáinak használata;
  • mások üdvözlése, érdeklődés hogylétük felől, reagálás az új információra;
  • nagyon rövid társasági beszélgetések kezelése;
  • munkahellyel és szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos kérdések feltevése és megválaszolása;
  • meghívás és az arra adott válasz;
  • annak megvitatása, hogy mit tegyenek, hova menjenek és a találkozással kapcsolatos megállapodások, felajánlások tétele és elfogadása.

Az utazással és külföldön előforduló nyelvi interakciókkal kapcsolatos szintleírások is itt találhatók meg, például:

  • egyszerű ügyek lebonyolítása boltban, postán vagy bankban;
  • egyszerű utazási információk megszerzése;
  • a tömegközlekedési eszközök, busz, vonat és taxi használata;
  • alapvető információ kérése, útbaigazítás kérése, megadása és jegyvásárlás;
  • mindennapi áruk és szolgáltatások vétele vagy adása.

A2+ (erős alapszint)

Itt ugyan némi segítséggel és bizonyos határokon belül, de a beszélgetésben való aktívabb részvétel figyelhető meg. Például:

  • a nyelvtanuló tud egyszerű, korlátozott beszélgetést kezdeményezni, azt fenntartani és befejezni;
  • eleget ért ahhoz, hogy az egyszerű, begyakorolt beszélgetések során túlzott erőfeszítés nélkül boldoguljon;
  • megérteti magát, valamint gondolatokat, információkat cserél ismerős témákról kiszámítható mindennapi szituációkban, amennyiben beszélgetőpartnere szükség esetén segít;
  • alapvető témákról sikeresen kommunikál, ha segítséget kérhet abban, hogy kifejezhesse, amit szeretne;
  • elboldogul előrelátható tartalmú mindennapi szituációkban, bár általában korlátozott nyelvi eszközökkel adja elő mondanivalóját, és keresgéli a szavakat;
  • strukturált szituációkban meglehetősen könnyen kommunikál, ha segítséget kap, de nyitott beszélgetésben való részvételre csak korlátozott mértékben képes.

Ezenfelül sokkal jobban képes hosszabb ideig egybefüggően beszélni, például:

  • egyszerűen kifejezi, hogy érzi magát; saját környezetének mindennapi aspektusairól hosszabb leírást ad, pl. emberekkel, helyekkel, munkával vagy tanulással kapcsolatos élményeit ismerteti;
  • leír múltbeli eseményeket és személyes élményeket, szokásokat és mindennapi tevékenységeket;
  • terveket és előkészületeket mutat be; elmagyarázza, hogy valamit miért szeret, illetve nem szeret;
  • eseményekről és tevékenységekről rövid, alapvető leírást ad;
  • háziállatokat és tulajdontárgyakat jellemez;
  • egyszerű, leíró nyelvet használ tárgyak és tulajdontárgyak leírásához és összehasonlításához.

B1 szint (küszöbszint)

A külföldi országokba utazókkal kapcsolatos részletes követelményeket tükrözi, és leginkább két dologgal jellemezhető.

A kommunikáció fenntartására való képesség, illetve a nyelvtanuló szituációk egész sorában ki tudja magát fejezni, például:

  • a körülötte zajló hosszabb beszélgetést főbb vonalakban követni tudja, feltéve, hogy tisztán kivehető és akcentusmentes a beszélő kiejtése;
  • baráti beszélgetés során személyes nézeteit és véleményét kifejti, és másokéra rákérdez;
  • beszéde alapgondolatát érthetően elmondja; a mondanivalójának nagy részét egyszerű nyelvi eszközök széles körének rugalmas használatával el tudja mondani;
  • fenn tudja tartani a társalgást vagy eszmecserét, de néha nehéz követni, amikor pontosan szeretné kifejezni mondanivalóját;
  • érthető folyamatossággal beszél, bár a nyelvtan, lexikai tervezés vagy hibajavítás céljából észrevehető szüneteket tart, különösen hosszabb szabad beszédprodukció esetén.

A nyelvtanuló a mindennapi élet problémáival könnyen megbirkózik, például:

  • a tömegközlekedésben kevésbé megszokott helyzetekben is boldogul;
  • kezelni tudja a legtöbb szituációt, ami utazásszervezéskor egy utazási irodában vagy utazás közben felmerülhet;
  • ismerős témákról folyó beszélgetésbe felkészülés nélkül is be tud kapcsolódni;
  • panaszt tesz;
  • beszélgetés/konzultáció során bizonyos mértékű kezdeményezést mutat (pl. új téma felvetése), de a kommunikáció során nagymértékben függ a másik féltől;
  • meg tud kérni valakit arra, hogy magyarázza meg vagy fejtse ki a korábban mondottakat.

B1+ (erős küszöbszint)

Továbbra is jelen van az előbb említett két fő jellemző. Ezen felül további szintleírások lépnek be, amelyek nagyobb mennyiségű információ cseréjével kapcsolatosak, például:

  • a nyelvtanuló fel tud jegyezni tudakozódással és problémák elmagyarázásával kapcsolatos üzeneteket;
  • egy beszélgetés/konzultáció során a kért konkrét információkat megadja (pl. az orvosnál a tünetek leírása), de mindezt korlátozott pontossággal teszi;
  • el tudja magyarázni, hogy valami miért jelent problémát;
  • össze tud foglalni egy elbeszélést, újságcikket, előadást, eszmecserét, interjút vagy dokumentumfilmet, kifejti ezzel kapcsolatos véleményét, és válaszol a további részletekre vonatkozó kérdésekre;
  • felkészülés után képes interjút készíteni, ellenőrzi és megerősíti az információkat, bár időnként, ha túl gyors vagy hosszú a válasz, előfordulhat, hogy ismétlésre kell kérnie beszélgetőpartnerét; le tudja írni a cselekvések menetét, és részletes utasításokat tud adni;
  • saját szakterületén, ismerős, begyakorolt vagy egyéb kérdésekben nagy mennyiségű tényszerű információ viszonylag magabiztos cseréjére képes.

B2 szint (középszint)

A tanuló számára új távlatok nyílnak a nyelvhasználatban, amelyek az eddigiekhez képest tartalmilag jelentős változást tükröznek. A sáv alacsonyabb szintjén pl. a sikeres érvelésen van a hangsúly:

  • megbeszélés során megfelelő magyarázatok, érvek és megjegyzések segítségével elmondja és képviseli véleményét;
  • képviseli az aktuális témával kapcsolatos álláspontját, és kifejti a különböző alternatívák előnyeit és hátrányait;
  • érvelése logikus felépítésű, összefüggő; olyan érvelést fejt ki, melyben egy bizonyos álláspont mellett vagy ellen érveket hoz fel;
  • elmagyaráz egy felmerülő problémát, és érthetően kifejezi, hogy a tárgyalás során a másik félnek engedményt kell tennie;
  • találgatásokba bocsátkozik okokról, következményekről és hipotetikus szituációkról;
  • ismerős téma esetén informális beszélgetésben aktív szerepet játszik, megjegyzéseket tesz, nézőpontját világosan kifejti, értékeli az alternatív javaslatokat, feltételezéseket tesz, illetve reagál azokra.

Másrészt két új súlypont határozza meg ezt a szintet. Az egyik az, hogy a társasági kommunikációban már többre képes, például:

  • természetes módon, folyékonyan és hatékonyan vesz részt beszélgetésekben;
  • még zavaró háttérzaj mellett is részletesen megérti, amit akcentusmentesen mondanak neki;
  • beszélgetést kezdeményez, megfelelő időben szólal meg, és akkor fejezi be a beszélgetést, amikor kell, bár ezt nem mindig elegánsan teszi;
  • kliséket használ (pl. „Nehéz erre a kérdésre válaszolni.“) időnyerés céljából, illetve hogy magánál tartsa a szót, amíg mondanivalóját megfogalmazza;
  • olyan folyékonysággal és természetességgel beszél, ami lehetővé teszi az anyanyelvű beszélőkkel való rendszeres kommunikációt anélkül, hogy az bármelyik fél számára megerőltető lenne;
  • alkalmazkodik a beszélgetésre jellemző irány-, stílus- és hangsúlyváltásokhoz;
  • kapcsolatot tud fenntartani anyanyelvű beszélőkkel anélkül, hogy akaratán kívül megnevettesse vagy irritálja őket, vagy hogy azoknak máshogy kelljen viselkedniük vele szemben, mint ahogy azt anyanyelvű beszélőkkel tennék.

A másik súlypont a nyelvi tudatosság új foka:

  • kijavítja a félreértést okozó hibákat;
  • listát ír „kedvenc hibáiról“ és tudatosan ellenőrzi beszédét ebből a szempontból;
  • ha észreveszi, általában kijavítja hibáit; megtervezi a beszélgetőpartnerre tett hatást, hogy mit és hogyan mondjon.

Összességében ez a szint új küszöbként fogható fel, amit a nyelvtanulónak át kell lépnie.

B2+ (erős középszint)

Az érvelésen, hatékony társasági beszélgetésen, valamint a B2 szinten megjelent nyelvi tudatosságon van továbbra is a hangsúly. Azonban az érvelést és a társasági kommunikációt új hangsúlyos területként értelmezhetjük: társalgási készségként. A társalgási kompetencia új foka a beszélgetés kezelésében mutatkozik meg (együttműködési stratégiák):

  • visszajelzést ad és továbbviszi más beszélők állításait és közbevetéseit, és ezáltal segíti a beszélgetés menetének alakulását; saját mondandóját ügyesen kapcsolja másokéhoz.

Ez a koherencia/kohézió területén is nyilvánvaló:

  • korlátozott számú kohéziós eszközzel gördülékeny módon világos, összefüggő beszélgetéssé kapcsolja a mondatokat;
  • a kötőszavak változatos körét hatékonyan használja a gondolatok összekapcsolására;
  • szisztematikusan érvel, jól kiemeli a döntő gondolatokat, és azokat megfelelő módon alátámasztja részletekkel.

Végül ebben a sávban válnak fontossá a tárgyalással kapcsolatos készségek:

  • meggyőző nyelv és egyszerű érvek segítségével felvázolja a helyzetet, elégtételt kér kártérítési ügyben;
  • világosan megfogalmazza az engedmény határait.

C1 szint (haladószint)

Ezt a szintet széles körű nyelvismeret jellemzi, amely folyékony, természetes kommunikációt tesz lehetővé, amint ez a következő példákból is kitűnik:

  • folyékonyan és természetes módon tudja magát kifejezni, majdnem erőfeszítés nélkül;
  • széles körű szókinccsel rendelkezik, amelynek segítségével körülírással könnyen pótolja a hiányosságokat;
  • ritkán keresgéli a szavakat és használ elkerülő stratégiákat;
  • csupán fogalmi szempontból nehéz téma gátolhatja a természetes, gördülékeny nyelvhasználatban.

Az előző sávra jellemző társalgási készségek továbbra is fontosak a C1 szinten, de itt a folyékonyság hangsúlyosabb szerepet kap, például:

  • a társalgási eszközök jól elsajátított repertoárjából választ megfelelő, folyékony fordulatokat megjegyzései bevezetéséhez annak érdekében, hogy szót kapjon, vagy időt nyerjen, és megtartsa a beszéd folytatásának jogát gondolkodás közben;
  • beszéde világos, gördülékeny, jól szerkesztett, a szervezőelemek, kötőelemek és kohéziós eszközök használatát uralja.

C2 szint (mesterszint)

Nem feltételez anyanyelvi vagy majdnem anyanyelvi kompetenciát. Az elnevezés inkább a pontosság fokát, a nyelv alkalomhoz illő helyes használatát és azt a nyelvi könnyedséget szándékozik kifejezni, ami a nagyon sikeres nyelvtanulók beszédét jellemzi.

Az erre a szintre besorolt szintleírások közül néhány példa:

  • a módosító eszközök széles skálájának meglehetősen helyes használatával pontosan kifejez árnyaltabb jelentéstartalmakat;
  • jól ismeri az idiomatikus és köznyelvi kifejezéseket, olyan gördülékenyen változtatja meg a megfogalmazás módját, hogy azt a beszédpartner alig veszi észre.

Forrás:http://www.keronline.hu

Európai nyelvi szintek – Önértékelési táblázat – Szövetértés – Beszéd - Írás

Letölthető itt: https://europass.cedefop.europa.eu/hu/resources/european-language-levels-cefr

Letöltőlink: https://europass.cedefop.europa.eu/hu/resources/european-language-levels-cefr/cef-ell-document.pdf